A családomról

Ezen az oldalon családomat szeretném bemutatni, bár a honlap speciális témákkal foglalkozik, de mégiscsak személyes, így helye van a számomra legfontosabb embereknek.

Kronológiai sorrendben haladva először röviden a szüleimről. Édesapám, Kis Károly (1940) Vésztőn született, de már a hatvanas évektől Körösladányban élte mindennapjait. Itt az akkori Gépjavító Állomáson kezdett el dolgozni technológusként, majd egyre feljebb haladva a ranglétrán az ebből kinőtt Csepel Autógyár 4. sz. Gyáregységének vezetőjeként ment nyugdíjba. Ez azonban korántsem nyugalomba vonulást jelentett számára, ezt követően is aktív életet élt. Amikor a hidegebbre fordult időjárás a kerti munkát nem tette lehetővé, akkor az interneten böngészett, a fényképeket rendszerezte, a családfát pontosította vagy éppen emlékei közül foglalt írásba néhányat, ami még sokszor számunkra is az újdonság erejével hatott. Ezek közül a „Hogyan lett a vízhordó fiúból gyárigazgató?” című önéletrajzi novelláját 2012-ben – az Emberi Erőforrások Minisztériuma által nyugdíjasok számára kiírt „Életünk” irodalmi pályázatán – II. díjjal jutalmazták, amelyet a Művészetek Palotájában vehetett át. 2013-ban szintén az EMMI pályázatán különdíjat kapott a katonaélményeit feldolgozó „Katonadolog” című írása, amely 2014-ben a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete „Életmesék” országos irodalmi pályázatán is díjat nyert, amelyet ezúttal a Parlamentben adtak át számára. 2015-ben pedig Körösladány helytörténeti és néprajzi írásait összegyűjtő „Nadányi füzetek” sorozatban megjelent „A körösladányi gépállomás megalakulásának és működésének története”, melyet ünnepélyes keretek között adtak át számára a Körösladányi Napokon.

Két egyéb írása:

• Találkozó ötven év multán (2013)
• Írjon zöldeket! (2015)

2020. március 20-án, életének 81. esztendejében örökre lehunyta szemét.

Édesanyám, Gyarmati Teréz (1945) Körösladányban született. Élete nem volt fordulatokban gazdag, első munkahelye egyben utolsó is volt. A Csepel Autógyár helyi egységének megszűnése után még 10 évet a szeghalmi Ikarus Főnixben dolgozott nyugdíjazásáig. Bár a matematikát igazán sosem kedvelte, de mégis számok között élte életét bérelszámolóként.

 

 

 

 

Öcsém, Róbert (1969) hamar elkerült itthontól. Miu-tán a békéscsabai Kemény Gábor Szakközépiskolában leérettségizett, előbb Székesfehérváron végezte el a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát villamos üzemmérnök karon, majd ennek folytatásaként Budapesten, a Műszaki Egyetemen diplomázott okleveles villamos-mérnökként. Ám igazából egyik megszerzett végzettségét sem kamatoztatta, az informatika felé fordult és különböző néven futó távközlési cégeknél dolgozott és dolgozik jelenleg is rendszermérnökként.

Feleségemmel, Kovács Anna Máriával (1969) főiskolai tanulmányaink alatt ismerkedtem meg. Ő Baján született, és bármilyen szép is a Körös, a Dunát számára sosem tudta pótolni. Egyszerre végeztünk matematika-orosz szakos általános iskolai tanárként Szegeden 1991-ben, ezt követően pedig együtt érkeztünk Körösladányba tanítani, ahol több mint negyedszázadot töltöttünk. Az orosz nyelv kifutását követően német nyelvtanári végzettséget szerzett. Szívügyének a tehetséggondozást tekintette, így később ezen a területen szakvizsgázott. Később közokta-tásvezetői szakvizsgát is tett, majd köznevelési szakértő lett pedagógiai-szakmai ellenőrzés és pedagó-gusminősítés szakterületen, ezzel együtt a pedagó-gusok előmeneteli rendszerében „mesterpedagógus” fokozatba került. 20 év után három évig  igazgató-helyettesként, majd két évig intézményvezetőként igazgatta az iskolát. Bár eredeti elképzelésünk szerint itt rendezkedtünk be, itt éltük volna le életünket, de sajnos a körülmények mindkettőnket változtatásra kényszerítettek. 25 év után én Békéscsabán helyezkedtem el, Ő egy évvel később, 2017. szeptemberétől a Kőbányai Fekete István Általános Iskolában áll majd munkába Budapesten. Reméljük, hogy jelenlegi nehézségeink után életünk szálai újra összefonódnak.

Két gyermekünk született, Vivien (1992) és Ádám (1996). Lányom kisebb kunkorokkal jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen tanul német-történelem szakon, fiam pedig az Óbudai Egyetem mérnök-informatikus hallgatója.

Végül 2017 március 22-én családfánk legfrissebb hajtásaként megszületett a lányom lánya, Liliána Orsolya...